A közelmúltban zsinórban ötödször rendezhette meg a serdülő országos bajnokságot megyeszékhelyünk. Évről-évre jelesre vizsgázik szervezésből a TSC Geotech atlétikai szakosztály. Mindez elképzelhetetlen lenne, ha a névadó támogató nem állna mögötte. Petkovics Zoltán, a Geotech Kft. ügyvezetője 1997 óta segíti a működést, melynek eredményességét jelzi, hogy a tatabányai atléták újra és újra kiváló teljesítményekkel hívják fel magukra a figyelmet. Természetesen a Magyar Atlétikai Szövetségét is. Annak elnökétől, Gyulai Miklóstól vette át
a szakosztályvezető a Magyar Atlétikáért bronz plakettet. Az elismerést már májusban odaítélték Petkovics Zoltánnak, de a tatabányai verseny a lehető legjobb alkalom volt az átadásra. Az ünnepélyes esemény után beszélgettünk a kitüntetettel.
– Hogyan kezdődött a Geotech és a tatabányai atlétikai szakosztály kapcsolata?– Régóta érlelődött már bennünk az elhatározás, hogy támogassunk egy szakosztályt. A „nagyok”, a kézilabda és labdarúgás helyett inkább egy kisebbet segítettünk volna. Salamon Zoltánnal együtt rúgtuk a labdát a Geotech kispályás focicsapatában. A közös beszélgetések során sokat megtudtam az atlétáknál folyó munkáról. Igazán tiszteletre méltónak találtam a hozzáállásukat, elhivatottságukat. Ez megkönnyítette a döntést. 1997 óta állunk a megyeszékhely atlétikája mellett.
– Űzte korábban a sportágat?
– Gyerekként kosárlabdáztam, de atlétaként az iskolai csapatban azért szerepet vállaltam.
– Ötödszörre volt házigazdája a legnagyobb tömeget megmozgató országos bajnokságnak Tatabánya. Hogy zajlottak az előkészületek?
– Sok tapasztalatot gyűjtöttünk az elmúlt években. Természetesen számos dolgot ellestünk a rutinos rendezőktől. Tudjuk már, kitől kell és lehet segítséget kérni. Ez megkönnyíti a dolgunkat. Sokan nagyon sokat dolgoztak azért, hogy minél több szponzort meg tudjunk nyerni. Ennek eredményeként nagyot léptünk előre, az idén igazán egyben volt minden. A legjobbak értékes ajándékokat vihettek haza. Fontos, hogy komplett, szép létesítményben versengtek egymással a sportolók.
– Milyen visszajelzések jutottak el önhöz?
– A hírek szerint mindenki elégedett volt: a versenyzők, az edzők és a Magyar Atlétikai Szövetség egyaránt. Azonnali visszacsatolás volt, mikor az eredményhirdetések után láttuk a gyerekek arcán a boldogságot. Minden évben jó hírünket viszik, és ez örömmel tölt el bennünket.
– Örömteli volt a pillanat is, mikor hazai környezetben vette át a MASZ elismerését.
– Mindig hangsúlyozom: ez a kitüntetés közös munka eredménye. Mindenkinek szól, aki részt vállalt belőle: edzőknek, versenyzőknek, vezetőknek, segítőknek. A serdülő bajnokságon a legvagányabb srácok is úgy dolgoztak, mint a kisangyal, hogy minden gördülékenyen menjen. Ez is kell ahhoz, hogy szervezésben is sikereket könyvelhessünk el a sportteljesítmény mellett.
– A szezon a végéhez közeledik, az eredményeket tekintve panaszra ezúttal sem lehet ok. Hogy látja a jövőt?
– Bizakodó vagyok, azt gondolom szakosztályunk mintául szolgálhat. Igazi utánpótlás bázissá váltunk, de bánatunk, hogy nagyon kevés a felnőtt versenyzőnk. Hogy ez változzon, egy komplettebb programot szeretnénk kidolgozni. Sámuel Botonddal, a TSC elnökével találkoznak az elképzeléseink. Remélem, sikerül ezeket megvalósítani.
K. E.
