Babos Imre (1939-2011)

Még most sem tértem napirendre a hír felett, hogy nincs már… 

Pár hónappal ezelőtt még a tőle megszokott lelkesedéssel tréningezett a futófolyosón. Kicsit panaszkodott, hogy fáj 
a sarka és a dereka sem az igazi, aztán már futóiskolázott, repülőzött is. Sosem mulasztotta el megkérdezni, hogy vagyok, hogy megy a dobás.

Ő maga, az egykori kiváló sprinter is gerelyezett az utóbbi években, egyre jobban ment neki. Kérte a segítségünket, apáét és az enyémet, javítsuk a hibáit, találjuk ki, melyik nekifutás lehet a leghatékonyabb. Neki is gondjai akadtak 
a fogással, mindig azt érezte, kicsúszik a szer a kezéből. Átéreztem, tanácsoltam, használjon waxot, mint én. Megegyeztünk: egyikünknek sem kellett egy egész doboz 
a drága ragacsból, így ő megvette, aztán feleztünk. Azt használom most is… Van belőle bőven, nagyon sokáig kitart még. Legalább addig fogok én is gondolkodni azon, 
vajon miért kellett elmennie.

Kovács Eszter